Miki bácsi fiatal felnőtt korában kezdett el asztalosként dolgozni. Eredetileg amúgy ácsnak tanult, de aztán egy rövid asztalos továbbképzés után egy asztalos műhelyben kezdett dolgozni. Nagyon hamar kitanulta azokat az alap darabokat, melyeket egy idő után rendkívüli tehetséggel, hozzáértéssel és rutinnal tudott elvégezni. Nem ismert sok formát, nem ismert sok stílust, de amit tudott azt nagyon tudta. Ennek híre is ment és az akkori Mikihez sorra jöttek az ajánlások kapcsán a megrendelések. Mindenki ugyanazt a körülbelül 8-10 alap dolgot kérte, mert tudták, hogy ha öltöző szekrény, vitrin, kerti bútor, vagy kerti pad, akkor Miki bá’t kell keresni.
Annyira jól csinálta, annyira szabályosan, annyira pontosan és makulátlanul, hogy mindenki csakis kizárólag őt ajánlotta.
Miki bá egész életében tele volt munkával, megélt a hivatásából, de nyugdíjazása idején mégis megkapta többször is a fejéhez, hogy amit csinál az kezdő szint.
Miki bá fel volt háborodva, de sajnos miután meglátta a trónkövetelő fiatalok munkáit, rájött arra, hogy talán igazuk van. Talán nem csak rági motoros már a szakmában, de amit csinál az valóban egy kezdő szint…. Miért? Mert annyira belejött az alapokba, hogy az évek során csak azt és azt kérték tőle, az alapokkal azonosították, mely egy elismerés is volt felé, de mégis arra ösztönözte Miki bá’t, hogy ne sajátítson el új technikákat, új bútorokat, új formákat, új módszereket. Maradjon az alapoknál, maradjon a kezdeteknél, hisz ebben van sikere.
Ez a siker ugyan munkát adott neki egy életen át, de mégis a szakma egy ügyes kezdőként tekintett rá nyugdíjazásakor, mert sosem jutott eszébe kimerészkedni a jól megszokott, jól elsajátított alapokból…
Így egész életében az alapokat csinálta, egész életében azzal azonosították a munkáját, amit a kezdők is tudnak…
Furcsa ez… két oldala lett az erős alapoknak.
Egyrészt a megbízhatóságot sugallta
Viszont másrészről a korlátozottságot. Azt hogy másra nem jó, csak arra, mit alapként tanítanak.
De ha valaki valami mást, vagy épp TÖBBET akart, akkor inkább máshoz fordult. Másnál hagyta ott a pénzét.
Nos ez igaz mindenkire.
Gondoljunk csak bele, hogy egy értékesítő, vagy egy szakács, ha kijön a iskolából és állandóan csak azt alkalmazza amit az iskolában tanult, akkor 20 év után egyenlő lesz a munkája azzal, amit egy iskolából kijött ambiciózus, ügyes pályakezdő nyújt.
Ki akar 20 év munka után (vagy akár 10, vagy 5, vagy akár 2 év munka után) egyenlő megítélésben részesülni a vendég által, mint az aki most állt fel az iskolapadból? Senki… Szeretnénk a ha többre tartanának, nem igaz?
Ehhez egy dolgot kell tenni: LifeLongLearning
Élethosszig Tartó Tanulás. Folyton tanulni kell. Folyton új ismeretekre szert tenni, amiket aztán ki is próbálunk, alkalmazunk, és ami a legfőbb: Kommunikáljuk a vendégek felé, hogy képeztük magunkat, fejlesztettük magunkat, jobbak vagyunk, nagyobb a tudásunk.
Így fogunk egyre szélesebb körben elismertséget szerezni a saját szakmánkban és nem csupán az alapok királyának, vagy királynőjének címét elnyerni egy élet munkája után…
Elgondolkodtató…
Sok Sikert és Visszatérő vendégeket!
Beauty Solutions & Beauty Body System
 |
